Társasjáték mechanikák – Eltérő játékos képességek

A legalapvetőbb társasjátékban legfeljebb annyi különbség szokott lenni a játékoksok között, hogy ki milyen színű, vagy formájú bábuval lépked a mezőkön. A kék figura a Ki nevet a végén játékban semmivel sem rosszabb, mint a piros, ahogy a Monopolyban sem jobb a kisautó a Gyűszűnél. Az eltérő játékos képességek vagy idegen kifejezéssel a Variable Player Powers lényege, hogy minden játékosok más és más előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik, vagy éppen végre tud hajtani olyan akciókat, amire a többieknek egyáltalán nincs lehetősége, vagy csak sokkal körülményesebben képes megtenni. Ennek a mechanikának az egyik legnagyobb varázsa, hogy egy-egy játék újrajátszhatóságát nagyban növeli, hiszen ha az egyik frakcióval sikeresek vagyunk, közel sem biztos, hogy másikkal is azok leszünk. Ugyanakkor komoly kihívás a játéktervezőktől, hogy az egyes frakciók között olyan egyensúlyt találjanak, hogy egyik se legyen hosszútávon hátrányban a másikkal szemben.

Noha az eltérő képességek mára számtalan játék jellemzője, vannak olyan dolgok, amelyeket nem szabad belekeverni ebbe a csoportba. Ilyen lehet mondjuk a legtöbb harci szimulációs játék, mint például az X-Wing, ahol minden játékos más és más hajókkal játszik, és minden hajó más tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezik, ez mégsem vonható egy kalap alá az eltérő játékos képeséggel, hiszen itt minden egységnek egyedi képessége van, és ha minden egyedi, akkor semmi sem különleges. A másik ilyen lehet a pakliépítés, hiszen joggal gondolhatjuk, hogy ott is a játék végére minden pakli egyedi és egymástól eltérő lesz, de igazán ez sem tartozik ide.

Lássunk néhány valóban egyedi képességet. Terra Mystica és Gaia Project egy nagyon jó példa arra, hogy az egyes fajok más és más képességekkel rendelkeznek. Bár ezek a képességek nem feltétlen határozzák meg a játékos stratégiáját, azért sok esetben megmutatkozik, hogy az adott fajjal egy elérhető akció sokkal vonzóbb lesz, mint egy másikkal.

A különféle frakciók különféle képességei a legtöbb stratégiai játékesetében is egy nagyon jól alkalmazható módszer, amire remek példa a Trónok Harca, vagy a Scythe. Sőt, még a kevésbé konfrontatív játékok esetében is megfigyelhető, mint az Mars terraformálása vagy a 7 Csoda és az Egy szép új világ, amelyeknél az egyes frakciók képessége komoly hatással lehet arra, hogy a játékos minden taktikával és stratégiával tud igazán sikeres lenni.

Ez a játékmechanika akkor is nagyon nagy hangsúlyt kap, amikor a játéksok egyetlen karaktert irányítanak, és minden egyes karakter egyedi képességekkel bír, és a különböző tulajdonságértékeik is jelentősen eltérőek lehetnek. Az ilyenekre nagyon remek példaként szolgálnak az Eldritch Horror nyomozói, ahol az egyik nyomozó sokkal jártasabb lehet a mítoszismeretben, míg egy másiknak inkább a fizikai értékei nagyobbak. A Gyűrűk ura: Utazások közpéföldén társasjátékban már nem csak az egyes karakterek között van eltérés, hanem a karakterekhez kapcsolt szerepek kártyáiban is lényeges különbségek adódnak.

Végül, de nem utolsó sorban remek példa az eltérő képességekre a Pandemic és a Pandemic játékrendszerét használó játékok, mint a Tiltott sziget, a Tiltott sivatag vagy a legújabb World of Warcraft alapú játék, ahol az egyes játékosok különbségei abban rejlenek, hogy milyen egyedi akciót képesek végrehajtani, és talán ez az ami a legjobban befolyásolja a játékos tevékenységét, hiszen a győzelemhez kulcsfontosságú ezen különlegs akciók okos és hatékony kihasználása.

Mindent összevetve az eltérő játékos képességek egy nagyszerű mechanika, ami nélkül egyes játékokban szinte elképzelhetetlenek, másokban pedig olyan nagyszerű lehetőséget teremtenek, ami hatással lehet a játékos stratégiájára. Mint korábban is említettem, ez a mechanika abban is nagy szerepet játszik, hogy egy-egy játékot hányszor lehet úgy újra játszani, hogy az minden alkalommal újdonsággal és kihívással szolgáljon a játékos részére.