Vuk játékok

Honnan is szaladnak a fürge rókalábak?

Fekete István meseregénye a kedves kis rókafiról, Vukról és annak kalandos életéről szól. Kezdetben minden idillinek mutatkozik, Kag és Iny boldogságban nevelgeti utódaikat, Vukot és testvéreit. Kag gondoskodik az élelemről, Iny pedig a kotorékban vigyáz a rókakölykökre. Egy nap azonban szörnyű dologtörtént. Kevés élelem híján Kag bemerészkedik a Simabőrű portájára és onnan szerez élelmet a kölykeinek.

VUK: vadászom, utamból kotródj!

A Simabőrű észreveszi, hogy megfogyatkozott a jószága és kutyájával kiszimatoltatja a rókalyukat. A vadászok megkeresik a rókacsalád odúját és Vuk kivételével az összes rókagyereket és szüleiket Kagot és Inyt is lelövik. Szegény kis Vuk egyedül marad, mígnem nagybátyja Karak gondjaiba veszi. Otthonába viszi, vállalja, hogy felneveli, és mindenre megtanítja a tehetséges rókakölyköt. A tehetségére hamar rájön. Látja, hagy a kis Vukban az öregapja vére csörgedezik. Vuk az öregapja után kapta a nevét. Jelentése is van.

VUK: vadászom, utamból kotródj! Vuk nagyon megszereti Karakot. Tiszteli, becsüli és hallgat is rá. Karak egyetlen dolgot kér Vuktól. A Simabőrű házát messze kerülje el, soha ne menjen a közelébe. Ám Vuk egy napon még sem bírja legyőzni a kíváncsiságát. Még fiatal és erős, és túlságosan csábító olyan helyre menni a mi tiltott. Vuk mégis lemegy a Simabőrű házához Karak tilalma ellenére. Nagyon óvatos. Már tudja,hogy mit tettek családjával, ahogy csak tud borsot tör a Simabőrű és annak kutyái orra alá. Igen csak megritkítja a libákat, tyúkokat, de a Simabőrű sem és a kutyái sem tudnak tenni ellene semmit.

Az udvar végén megpillant egy ketrecet, és benne egy a fajtájából valót. Először azt hisz, hogy egy árulóval van dolga, aki a Simabőrű szolgálatába állt. Később kiderül, hogy egy lány rókát talált, testvérét Inyt. Vuk nem nyugszik. Mindenféle képen ki akarja szabadítani Inyt. Ráveszi Karakot, hogy az éj leple alatt menjenek vissza a Simabőrű házához. Szerencséjükre kitör a vihar, ez megkönnyíti Iny kiszabadítását. A kiszabadítás nagy nehezen,de sikerrel járt. A három róka még sincsen biztonságban. Ahogy menekülnek, észrevesznek egy hatalmas búzatáblát. Bevetik magukat. Csapdába kerülnek. A búzatábla egyikvégén a vadászok lesnek rájuk,a másik végén pedig aratógépekkel dolgoznak az emberek. Nincs más választásuk. Egyikkőjüknek ki kell törnie, hogy magára vonja a vadászok figyelmét, míg addig a másik kettő el tud menekülni. Karak magára vállalja,de úgy, hogy nem beszéli meg a fiatalokkal a tervét. Úgy gondolja, hogy a terve még jól is elsülhet. Sajnos nem így lett. Az egyikvadász meglövi Karakot.  Annyi ereje még marad, hogy a fiatalokkal biztonságos helyre meneküljön. Karaknak már nincs sok ereje. Elbúcsúzik a fiataloktól és rájuk hagyja a barlangját. Vuk és Iny megsiratja az öreg rókát és elindulnak hát új otthonuk és az új élet felé.

Fekete István műve egyszerre állattörténet és fejlődésregény. A kalandos történet pontos természetábrázolásba ágyazódik. Az alapvető emberi értékeket, mint szabadság, bátorság, szolidaritás, finom humor az állatok jellemén keresztül mutatja be az író. Az állatok emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Érdekes a regényben az, hogy a róka fejlődésén keresztül azt láthatjuk, ahogyan az ember is elboldogul a világban illetve azt is, hogy a róka szemszögéből milyenek vagyunk mi, emberek. Megtanulhatjuk azt, hogy mi emberek nem élhetünk felsőbbrendűen, nem uralkodhatunk az állatokon, hiszen láthatjuk, mit élhet át egy állat, ha míg az ember kénye-kedve szerint ítélkezik felette.