Ez talán elsőre kicsit furán hangozhat, hiszen minden játékban így vagy úgy, de győztest kell hírdetni (kivéve a kooperatív játékokat), azonban a verseny, mint mechanika, egészen másként is működhet. Az egyik és legkézenfekvőbb változat, amikor a játékosok elsőként igyekeznek a célba juttatni a figurájukat. Ez egy olyan ősi mechanika, hogy már az időszámítás előtti 3. évezredből is vannak olyan Egyiptomban, Irakban és Iránban fennmaradt eszközök és ábrázolások, ami ezt a játékmechanikát sejteti, mint például a Senet esetében.
Ugyanakkor számos társasjáték osztozik bizonyos jellemzőkben ezekkel a játékokkal, de nem sorolhatók a versenyjátékok közé. Például a versenyjátékok jellegzetes dobj és lépj mechanizmusa megtalálható a Monopoly-ban, ahol a játékosok gurítanak és lépnek olyan mezőkre, amelyek segíthetik vagy akadályozhatják az előrehaladásukat, de nincs fizikai "célvonal", a győzelmet nem pozícióban, hanem a javak összegyűjtésével érik el.
Azonban általában ide sorolják az olyan játékokat is, amelyeknél a játék végét egy bizonyos hatás vált ki, mint mondjuk a Catanban ahol a játék azonnal befejeződik, amikor a soron lévő játékos eléri a tíz vagy tíznél több pontot.
Noha egy meglehetősen izgalmas játékmechanika a versenyzés, azonban elég kevés modern játékkal találkozhatunk, ami ezt a motort használja. Az egyik ilyen a Downforce, ami egy klasszikus autóversenyzős játék. Természetesen a játék igyekszik kizárni a véletlen faktort azzal, hogy a kocka helyett kártyákat használ, azonban a lapok pikantériája, hogy a legtöbb kártya nem csak a játékos saját, hanem az ellenfél járműveit is mozgatja. Sőt a verseny folyamán fogdásokat is kell kötni arra, hogy melyik jármű lesz a befutó. A fogadós rész tekintetében hasonlóságot mutat, egy másik népszerű versenyjátékkal, a Camel Up-pal, ahol tevék versenyeznek a győzelemért.
Alighanem az egyik legklasszikusabb versengős játék a Flamme Rouge, ahol a játékosok a két bringásból álló csapatukat igyekszik győzelemre juttatni. Ez a játék a versengés egyik legklasszikusabb és legtisztább formáját használja. Minden játékos csak a saját embereit mozgathatja kártyák kijátszásával, és az egyetlen cél, hogy a játékos az egyik bringás figurájával elsőként érjen célba. Itt nincs fogadás, és mindenki a saját csapatáért felel, a megfelelően kiválasztott mozgáskártyákkal, és a jól megválasztott stratégiával.
Mint korábban említettük, a versengés nem feltétlen egy figura elsőként való célba juttatása lehet a győzelem kulcsa, hanem valami más, komplexebb cél elérése. Az Istanbul esetében ez öt darab rubin megszerzése, a Jaipurban a 15 tekintélypont megszerzése, míg a Kereskedők völgyében a nyolcadik rekesz kirakásával aktiválódik a játék vége. Jól lehet ezekben a játékokban nem azonnal a feltétel teljesülésével ér véget a játék, hanem az adott forduló még befejeződik, hogy minden játékosnak azonos számú kör legyen, így nem feltétlen a játék végét kiváltó játékos lesz a győztes.
Mindent összevetve a verseny mechanikájú játékok egy egyszerű és régi mechanikát használnak, azonban a játékok fejlődése itt is remekül nyomon követhető, és messze túlhaladt a dobj és lépj funkción. Ugyanakkor verseny, mint mechanika garantálja az izgalmas játékmenetet, hiszen a győzelem minden játékos szeme előtt ott lebeg.
Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel (cookie-kal) gyűjt névtelen látogatottsági információkat.
